Kerti tó tervezés

Hívjunk segítséget! Hacsak nem vagyunk nagyon jó erőben, vagy nem számíthatunk a családtagok, barátok segítségére, ne próbáljuk meg magunk kiásni a kerti tó medrét, mert ez a munka rendkívül fárasztó lehet. Ha a tó nagyobbacska lesz, béreljünk földmozgató gépet gépkölcsönzőbó'l és hozzáértő szakembert, aki kezelni tudja. Ha kis tavat tervezünk, keressünk kertészt, lehetőleg ismerősön keresztül. Részletesen magyarázzuk el, mit szeretnénk, s egyezzünk meg előre a munkadíjban.

A kerti tó helyének kiválasztása
A leendő tó helyét úgy tűzzük ki, hogy ne legyenek a közelében fölé hajló fák, bokrok. Ezek egyrészt árnyékot vetnek a kifejezetten fényigényes vízinövényekre, másrészt ősszel teleszórják a vizet a lehulló levelekkel, amelyek kihalászása időigényes és mindenképp szükséges feladat, különben elrothadva megfertőzhetik a vizet. Még az örökzöldek is elhullatnak valamennyi levelet. Bizonyos bokrok levelei a vízben bomlásnak indulva mérgező anyagokat bocsátanak ki, amelyek veszélyesek a halakra és a többi vízi élőlényre. Ráadásul némely bokor és fa gyökerei kilyukaszthatják a meder szigetelőanyagát.

A kerti tó formája
A kerti tó alakja álljon összhangban a kert stílusával. A ház közelében jobban mutat egy szabályos, egyenes vonalakkal határolt, például négyzet vagy téglalap alakú tó. A háztól távolabb a kötetlen vonalú, enyhén kanyargós szegélyű tavacska alkalmasabb lehet.

A megfelelő mélység
Ha a kerti tóba halakat is akarunk telepíteni, a közepén legalább fél méter mélynek kell lennie. Ekkora mélység szükséges ahhoz, hogy a tóban kialakulhasson a biológiai egyensúly. A tó kiásásakor a meder szélén hagyjunk egy 20-25 cm mélyen fekvő, mintegy 30 cm széles padkát, hol sekély vízi (parti) növényeket nevelhetünk. A padka körbefuthat, de korlátozódhat az egyik oldalra is. Nagyobb, mélyebb tóban egy második, szélesebb padkát is érdemes kiképezni 30 cm-rel a vízszint alatt, hasonló szélességben. A kiásott földet rakjuk halmokba, külön a világosabb színű altalajt és külön a sötétebb árnyalatú felső réteget. Az altalajtól szabaduljunk meg, a felső termőréteget viszont halmozzuk föl a kert valamelyik eldugott sarkában - a következő télen ráteríthetjük az ágyasokra és az ágyás szegélyekre.

Görbe vonalak kialakítása
Kanyargós szegélyű tó kiépítéséhez először jelöljük ki a földön a tó körvonalát kerti locsolócső segítségével, melyet addig mozgatunk, amíg a kívánt formát ki nem adja. A locsolócsövet tartsuk a helyén facövekekkel, majd karimázóvas vagy ásó segítségével jelöljük ki a meder körvonalát a talajon. Ha a tavat hajlékony anyaggal fogjuk kibélelni, enyhe íveket rajzoljunk, mert az ilyen burykolóanyag az éles görbületeknél begyűrődik.

Kerti tóépítés lejtőn
Lejtős terepen legjobb, ha előre gyártott, merev falú üvegszálas héj képezi a tó medrét. A héj felső vége legyen a talajszinten, az alsó megtámasztására építsünk alacsony téglavagy kőfalat. A meder alá teljesen töltsük vissza a földet, különben elrepedhet az üvegszálmerevítés, amikor a tavat feltöltjük vízzel. Kitöltőanyagként homokot is használhatunk.

A nitrát veszélyei
Legyünk körültekintők, amikor lejtő alján építünk tavat: a talajból nitrátvegyületek mosódhatnak a vízbe, amelyektől a víz megzöldülhet. Ennek úgy vehetjük elejét, ha műanyag lapokból akadályt helyezünk el a lejtő alján. Tó a gyepen Ha a tó a gyepen lesz, kövezett szegélyt kell köré építenünk. A burkolókövek legyenek kissé mélyebben a gyep szintjénél, hogy a fűnyírógép forgókése ne akadjon bele a kövekbe. A meder körvonalának kijelölésekor ne feledkezzünk meg a szegélyburkolat szélességéről.

Kerti tó - Munkakezdés

Bélelőanyagok
A merev és a hajlékony mederbélések élettartama is attól függ, milyen anyagból készültek. Az előformázott műanyag bélések olcsók, de legfeljebb 3-4 évig tartanak ki. Az üvegszál drágább ugyan, de akár 30 évet is kibír. Többféle flexibilis mederbélelő anyag kapható,
például butilkaucsuk, EPDM, kis sűrűségű polietilén, nejlonfólia és polivinil-klorid (PVC). A butilkaucsuk a legjobb anyag erre a célra. Várható élettartama 50 év, s általában 20 éves garanciát adnak rá. Az EPDM nagyon erős, de a butilkaucsuknál kevésbé hajlékony. A kis sűrűségű polietilén többféle minőségben kapható: a legerősebb fajta több összesajtolt rétegből áll. Rendszerint 10 év garanciát adnak rá. A nejlonfólia gyenge, ezért állandó tó mederbélelésére nem alkalmas, de mocsárkert építéséhez igen. A PVC elég erős, s feleannyiba
kerül, mint a butilkaucsuk.

A bélelő anyag mérete
A mederbélelő anyag szükséges mennyiségének kiszámításához mérjük meg a gödör legnagyobb hosszúságát és szélességét, majd ezekhez adjuk hozzá a maximális mélység kétszeresét. Az így kapott érték lehetővé teszi a bélelésnek a tó peremén való túlnyúlását és a körbefutó adkák görbületeinek követését.

Színhatás
A fekete, illetve barna béleló'anyag a mélység érzetét kelti, míg a fehértől a tó sekélynek látszik. Más színek, például a halványzöld vagy a kék harsány és mesterkélt hatást kelthetnek.

Bélelés jó időben
A hajlékony bélelőanyagot napos időben tegyük a mederbe - melegben az anyag jobban alakítható és könnyebben kezelhető.

Feltöltés
Terítsük szét a bélelőanyagot a mederben, a széleken legalább 15 cm-es túlnyúlást hagyva, s nyomtassuk le kövekkel. Ezután locsolócsővel töltsük fel a tavacskát. Ahogy a vízszint emelkedik, a borítóanyagot igazgassuk el és nyomkodjuk be a görbületekben, sarkokban. Ha
eközben a tóban kell állnunk, vegyük le a cipőnket, hogy ne sértsük meg a bélelőanyagot.

Színültig töltés
Tavunk vizét gyakran kell utántölteni, különösen nyáron, amikor nagy a párolgás. Csapvizet lehetőleg ne használjunk. A íegjobb a kerti tartályban összegyűlt esővíz. A tartályt állítsuk a tó szintje fölé, vagy emeljük meg téglákkal. A locsolócső egyik végét erősítsük a hordó csapjára. Ha nagy nyomású kerti csapból engedjük a vizet a tóba, mérsékeljük a vízsugár erejét azzal, hogy a locsolócső végét vödörbe állítjuk. Az is jó, ha a cső végére ócska zoknit húzunk, s ott befőttes gumival rögzítjük.

A szélek elrejtése
A tópart szegélyezésekor kb. 5 cm-es túlnyúlást hagyva helyezzük el a burkolólapokat, illetve a köveket, hogy eltakarják a bélelőanyag kilógó részét. A kövezet a bélelőfóliát nemcsak a mechanikai sérülésektói védi, hanem a napfénytől is, amely felgyorsítja az anyag öregedését. A maximális biztonság érdekében a szegélyburkolat kiválasztásakor érdeklődjük meg, hogy melyek azok a lapok vagy kövek, amelyek felülete vizesen nem csúszik.

A bélelőanyag javítása
Előfordul, hogy a hajlékony béleló'anyag a mederbe helyezéskor vagy a már elkészült tóban kilyukad. Ilyen esetekre szerezzünk be műanyag fóliákhoz gyártott lyukfoltozó készletet. Engedjük le a tó vizét a lyuk szintje alá, majd vegyük elő a javítókészletet, és a használati utasításnak megfelelően ragasszuk be a lyukat. Hagyjuk a javított felületet száradni legalább egy napig a tó feltöltése előtt.

BEÜLTETÉS ÉS GONDOZÁS

Hálós lapát
Az olyan kerti tó víztükrén, amelyet újonnan töltöttünk föl, és így a növények még nem állapodtak meg benne, igen hamar zöld algabevonat képződik. Ezt a réteget vasvilla segítségével távolíthatjuk el, amelynek fogaira dróthálót húzunk. Az algát használjuk trágyaként a kertben.

Védelem algák ellen
Az algákat a napfény és az ásványi sók éltetik. Egy héttel feltöltése után telepítsünk az új tóba oxigéntermelő növényeket, például kanadai átokhínárt (Elodea canadensis), amelyek felszívják ezeket a sókat. Tavasszal telepítsünk tündérrózsát, amely majd árnyékot vet a tó felszínére.

Jégtörő
Az üvegszálas medencékben kárt tehet a fagy. Nagyobb tavakban télen kössünk horgonyként követ egy kiürült üdítőitalos palack nyakára, és úsztassuk a vízen. Amikor a tó befagy, a palack felfogja a jég nyomását. A kisebb tavakból azonban célszerű télire a vizet leengedni.

Lélegzetvételnyi hely
Azokat a tóparti növényeket, amelyek a tó szélén levő sekély vízben élnek, ne ültessük egymáshoz túlságosan közel a perem belső oldalán végigfutó padkán. A magas növények, például a lizinka egyedei között legalább 50-60 cm. a kisebb növények, így a mocsári gólyahírek között pedig legalább 30 cm legyen a távolság. Apró tavacskák partjának beültetésekor kerüljük a békaliliomot és a vízimentát, mert ezek a növények hamar elburjánzanak, ha nem tartjuk őket kordában.

A helyes arányok
A díszrebarbarák, így a Gunnera manicata vagy a Rheum nagyobb kerti tavak szegélyén szép látványt nyújtanak, de kicsik mellé nem valók. A tóba és köré ültetendő növények kiválasztásánál tartsuk szem előtt a tó méreteit, s olyan növényeket válasszunk, amelyek végső
mérete arányban áll környezetükkel.

A kerti tó tisztítása
Használjunk kisméretű halhálót a tó vizét szennyező törmelék kihalászására. Az el nem távolított törmelék lesüllyed a tó fenekére, ahol bomlásnak indulva szennyezi a vizet. Ősszel, amikor a lehulló levelek gondot okozhatnak, feszítsünk ki hálót a víztükör fölé, s a széleit cövekkel rögzítsük a tó partján a földbe. A háló megakadályozza, hogy a száraz levelek a tóba hulljanak, és segítségével könnyen el is távolíthatjuk őket.

Az egyensúly megőrzése
Kis tavacskát elég 4-5, nagyobb tavat 9-10 évente egyszer kitakarítani és újra feltölteni. Ennél gyakoribb tisztítás nem szükséges és nem is tanácsos, a gyakori vízcsere ugyanis megakadályozza a természetes biológiai egyensúly kialakulását a tóban. Ha azonban a víz elszennyeződik és bűzleni kezd, késlekedés nélkül eresszük le, és alaposan tisztítsuk ki a medret újratöltés előtt.

HALTELEPÍTÉS

Elegendő hely
Mielőtt díszhalat, például aranyhalat vagy tüskés pikót választanánk a tó benépesítésére, ki kell számolnunk, hogy tavunk hány halat képes eltartani. Hozzávetőleges becslésként a vízfelszín minden 90 cm2-ére számoljunk 5 cm-nyi halat. Kezdetben azonban inkább kevesebbet,
mint többet telepítsünk a megengedettnél, hogy a halak és a vízinövények akadálytalanul növekedhessenek.

Milyen halat?
Ha azt szeretnénk, hogy tavunkban nyüzsgő vadvilág alakuljon ki, ne telepítsük be olyan ragadozó halakkal, amilyen az aranyos jászkeszeg vagy a pontylazac, hanem válasszunk helyettük inkább fürge csellét és tüskés pikót.

Kíméletes telepítés
Amikor új halakat engedünk a tóba, meg kell védenünk őket a hirtelen hőmérsékletváltozás okozta sokkhatástól. Úsztassuk a halakat nejlonzacskójukkal együtt a tó felszínén egy-két órán át, amíg a zacskóban levő víz hőmérséklete el nem éri a tó hőmérsékletét. Ezután nyissuk ki a zacskót, és nyomjuk a víz alá, hogy a halak kiússzanak belőle.

Téli gondozás
Amikor a tó felszíne befagy, a halak a fenekére húzódnak. Ilyenkor - hacsak nem törjük össze a jeget - oxigénkészletük hamar kimerül. Üssünk lyukat a jégrétegen úgy, hogy forró vízzel teli lábost teszünk a tetejére, míg teljesen át nem olvasztja a jeget. Amíg fagy, ezt többször is meg kell ismételnünk.

Etetési szezon
Nyáron nem kell etetni a halakat. Rovarpetékkel, lárvákkal, magokkal és apró növénykékkel táplálkoznak. Télen félig-meddig nyugalmi állapotban vannak, s nincs szükségük etetésre. Február és május, illetve szeptember vége és november vége között azonban etessük őket,
de csak mértékkel. Az el nem fogyasztott táplálék a vizet szennyezi.

Füves tópart
A gyeptrágyák és gyomirtó szerek kárt tehetnek a halakban, ha a tóba fröccsennek, ráadásul a víz kémiai egyensúlyát is fölboríthatják, elősegítve az algásodást. Amikor a tó körül a gyepet gondozzuk, takarjuk le a tavat nejlonfóliával. Nem árt tudni, hogy a lenyírt fű akkor
is szennyezheti a vizet, ha nem tartalmaz kemikáliákat. Amikor tehát a tavacska környékén dolgozunk, tegyünk fel fűgyűjtő kosarat a fűnyíróra.

OTTHON A VADVILÁGNAK

Barátságos tó
Gondoskodjunk róla, hogy a kisebb állatok (pl. a sün) könnyen hozzáférhessenek a tóhoz. Készítsünk enyhén lejtős tószegélyt kockakövekből vagy kavicsokból, esetleg halmozzunk fel köveket a tó egyik szegletében. így a sün könnyebben tud inni, a madarak kényelmesebben tudnak fürdeni, és a békáknak is alkalmasabb lesz a tópart a ki-be ugrálásra.

Tisztogatás csigákkal
Amikor vízinövényeink már megerősödtek a helyükön, költöztessünk néhány vízicsigát a tóba. Fáradhatatlan takarítóbrigádként dolgoznak majd, folyamatosan tisztogatva a tó fenekét és a sekély víz alatti padokat, elfogyasztva az algákat és a halhulladékot. Amíg azonban a növények fiatalok, ne telepítsünk be csigákat a tóba, mert megsérthetik a még zsenge leveleket.

Vízi állatok védelme
A tóból halikrát, békapetét kis halászháló segítségével emelhetünk ki, ha adni akarunk belőlük barátainknak, ismerőseinknek. Petét sohase gyűjtsünk a szabadban. Ha a tavat teljesen körülveszi a kőburkolat, gondoskodjunk róla, hogy legalább néhány helyen áthajoljanak
a növények a kövezet fölött a vízbe, biztonságos lejárót nyújtva a kis békáknak, gőtéknek, amelyek máskülönben megsülnének az átforrósodott kövön. Otthon a kacsáknak Ha jókora kertünk van kellően nagy és mély tóval, akár vadkacsák és más víziszárnyasok is megtelepedhetnek benne. Erre a legjobban úgy ösztönözhetjük a vadmadarakat, hogy szigetet építünk a tó közepére, ahol nem kell tartaniuk macskák és más ragadozók támadásától. Elképzelhető, hogy a víziszárnyasok idővel otthonul választják a szigetecskét ahol biztonságban fölnevelhetik fiókáikat. A tó felszínéneknek legalább 15 m2-nek kell lennie, a víznek pedig olyan mélynek, hogy a madarak alábukhassanak benne.