Néhány évtizeddel ezelőtt még majdnem minden kertben teljes üzemben dolgoztak esténként az öntözőberendezések, locsolták a gyepet, a zöldség- és virágágyásokat, gyakran nagyvonalúan még az utca egy részét is. Ezt a módszert ma már sokkal ritkábban alkalmazzák. Egyrészt minden bizonnyal az emelkedő vízdíjak miatt, másrészt napjainkban egyre több kerttulajdonos veszi figyelembe a környezetvédelem szempontjait. Nem utolsó sorban pedig: a célirányos öntözés a legtöbb növénynek egyértelműen kedvezőbb.

Az esővíz hasznosítása
A vízvezetékek kemény vizének mésztartalmát néhány növény egyáltalán nem viseli el, továbbá a perzselő nyárban kijuttatott hideg víz szabályszerű hő sokkot válthat ki, például a meleg igényes kabakos termésű zöldségféléknél. A hordóban, tartályban vagy ciszternában összegyűjtött lágyabb esővíz jól melegszik, hőmérséklete mindig megfelelő, jót téve így a takarékos kertészeknek és a növényeknek egyaránt. A tetőről lecsurgó esővíz elvezetéséhez a szükséges eszközök, a lefolyócsövektől kezdve az esővizet gyűjtő tartályig, barkács - és kertészeti szaküzletekben vásárolhatók meg. Kiegészítőként egy elosztóval ellátott szivattyút is beépíthetünk, így az összegyűjtött csapadékot kényelmesen juttathatjuk az öntözőtömlőbe. Mivel a hosszan tartó száraz Időszak alatt a tetőn korom, illetve káros anyagok
is felhalmozódhatnak, az első záporok és felhőszakadások vizét inkább felhasználatlanul hagyjuk elfolyni.

Körültekintő öntözés
Néhány jól bevált öntözési szabály viszonylag csekély vízfelhasználás mellett gondoskodik az optimális növényápolásról. Napsütéses napokon semmi esetre se öntözzünk a forró déli órákban, hanem inkább kora reggelenként vagy esténként. Az esti öntözésnek kétségtelenül megvan az a hátránya, hogy a növényállomány vizes felülettel vág neki a hűvösebb éjszakának. Ez kedvez a csigák kártételének, valamint a gombabetegségek terjedésének.
A kórokozó gombák ellen oly módon védekezhetünk, hogy a leveleket és a virágokat csak kevéssé nedvesítjük be, vagyis nem felülről öntözünk, hanem közvetlenül a gyökérzethez juttatjuk a vizet. Ez az eljárás mindenekelőtt arról is gondoskodik, hogy az öntözővíz gyorsan oda kerülhessen, ahol szükség van rá.
Az esőztető öntözőrendszer alkalmazása különösen gyepfelületen ajánlott.

További alapszabály, hogy alapos és áztató öntözést végezzünk a gyakori, csak néhány vízcseppet kijuttató spriccelés helyett. A nedvességre különösen érzékeny növények kivételével a talajt a mélyebb rétegekig lehet és kell is beáztatnunk. Ezt úgy érhetjük el legkönnyebben, hogy rövid egymásutánban kétszer juttatunk ki vizet ugyanarra a helyre, és ezáltal a víz, be tud szivárogni a talajba. Ezután a nedvesség néhány napig megőrződik, még ha a talajfelszín száraznak tűnik is. Kezünkkel szétmorzsolva a talajszemcséket tájékozódhatunk a talaj nedvességi állapotáról.

Az öntözés mennyisége és gyakorisága természetesen erősen függ az időjárástól és a növényfajoktól. A magoncok is gyakoribb vízellátást Igényelnek, mint a kifejlett növények. Nem utolsósorban pedig a talajtulajdonságok szerepe is meghatározó.
„Egy jókor végzett kapálás két öntözést takarít meg", tartja a régi kert szabály. Valóban, a kapával és a kultivátorral a talaj felső rétegében összeromboljuk azt a finom hajszálcsőrendszert a kapillárisokat, amelyeken át a víz a mélyebb rétegekből a felszínig jutna. A jól fellazított talajrétegbe az eső- és az öntözővíz is jobban beszivárog.
A kapálással szemben alternatív megoldást jelent a mulcsozás, vagyis a talajfelszín takarása kerti nyesedékkel. A kellően vastag mulcsréteg jól érzékelhetően csökkenti a talajfelszín párolgását forró nyári napokon.

Mit tegyünk, ha elutazunk?
Az alapos kapálás, öntözés és mulcsozás különösen fontos a nyári szabadság előtt a szárazság okozta nagyobb károk megelőzése céljából. Ha segítőkész szomszédokat vagy barátokat tudunk megkérni az elutazás idejére, a probléma megoldódik. Egyéb esetekre a szaküzletekben automata öntözőrendszerek kaphatók. Itt csepegtetőgombákkal ellátott gerincvezetékek látják el vízzel az egyes növényeket, vagy a sorok közé fektetett, aprón lyuggatott „izzadó csövek" gondoskodnak a víz kijuttatásáról. Időkapcsoló, komputer vagy esőérzékelő szabályozza az igény szerinti vízellátást. Egy ilyen berendezés nem szükségszerűen drága, és olykor-olykor kell csak ellenőrizni.

A rendszer érzékeny pontja lehet, ha hosszabb távollét esetén üzemzavar lép fel, aminek következtében a növények kiszáradnak vagy túl sok vizet kapnak. Ha egy ilyen önműködő öntözőrendszert hosszabb Időre felügyelet nélkül hagyunk, biztonsági elemek beépítése ajánlatos (például az esővízgyűjtő ciszterna vésztáplálása hálózati vízről).
A szabadság megkezdése előtt több héten át próbaüzemben működtessük a rendszert. Gyakran ellenőrizzük a szórófejeket, csepegtetőket és egyéb tartozékokat, és szükség esetén tisztítsuk ki, mivel a szennyeződések, a lerakódott vízkő eltömheti őket.